Bodrogi Péter versei

feltöltve: 2006.08.03.
Nyomtatható változat (pdf)

[cím nélkül]

Az imént

- egy tört
pillanatra
csupán -

úgy tűnt,
megállt a Föld
alattam.

Vagy
véletlenül
jó irányba,
jó sebességgel
haladtam?

Kiderül
...

TE VOLTÁL

Egyik angyalszárnyon érkezett el hozzám.
másik csak első volt – és ez épp elég
Volt, ki játszott, és mert kettős életét
nem adta fel nem vádolhatom
belémtört oldalbordám
Irisz te voltál hattyúdalom

Kevés vagyok, mondták sokan
már. Hozzászoktam, fel nem veszem
Mikor? Ki? Miért? És hogyan?
Kár, nevükre jól emlékezem.
Nem akarlak emlékeimnek
polcára tenni, pornak ad
úgyis az idő annyi vesztett,
elvert, elvégzett dolgokat.
Talán. Talán, ha gyűlölnélek..
Látod, a szavam is lehull,
mint az avar, amit megéget
még a nyár, és örül, ha gyúl.

Gyűlölöm, hogy gyűlölni sem tudlak
nevetek már - a könnyem elfogyott
megijedtek, megutáltak, untak,
hamisnak hallották mind a dallamot.
Ízük és illatuk, csókuk, hagyták bennem
karmolt szívemben vérükkel kevert
vér lüktet: felnőtt férfivá így lettem
s gyermekké: fájdalmuk annyiszor levert.
Ziták, Zsuzsikák, Annák Iriszek
Égették meg éltem, És mégis hiszek

Hiszek egy fehérebb madárban
Fehérebb dalban, feketébb vérben
Ki tudja még, minek?
Csak egyszer, csak egyszer megtaláljam.
Csak higgyek még. Hadd égessék éltem
Ziták, Zsuzsikák, Annák, Iriszek
Katalinok, Évák, Júliák és Márták
Alexandrák, Kingák, Noémik, Sarolták.
Ők is csak a saját boldogságuk várták
És egy pillanatra enyémet karolták..

Ízük és illatuk, csókuk, hagyták bennem
karmolt szívemben vérükkel kevert
vér lüktet: felnőtt férfivá így lettem
s gyermekké: fájdalmuk annyiszor levert.

S megtanultam - volt rá alkalom -
aki szerelmes: Ostoba.
Irisz te voltál hattyúdalom
Ne tudd meg! Ne tudd meg soha!

EMBER A VÍZBEN

Ember a vízben! Ember a vizben!
kiáltott fel a kismatróz!
kiabált, kalimpált de csak nem figyelt rá senki.
mindenki tette a dolgát, erősítette a vitorlákat,
kátrányozta a hajófeneket
a hajó viharos vizeken járt
senki sem pihent. Nem tehette meg.
lecsúszott a főárbócon
Szólt a rangidős matróznak,
értesítse az első tisztet.
az első tiszt nem volt a helyén.
a hajó orrában tartott valami
eligazításfélét. A hajóorr viszont messze
volt. És gyorsan kellet cselekedni.
integetett a másodtisztnek. Aki először nem
értette, mi a baj. Aztán felfogta.
Zömök testalkatához képest meglepő gyorsasággal
sietett a hajó orrába, ahol közölte az első
tiszttel, mi történt, mi történhetett.
Az első tiszt komótosan a kapitány kabinjába
sétált, hogy jelezze baj van.
A kapitány azonban már tudott a történtekről,
amikor az első tiszt a kabinba lépett
ő végleg a víz alá merült...

ÉVÁM

 Sorsom sorsodé tán
sosem lesz. Ez így jó.
Belőlem születtél,
és elcsalt a kígyó.

 Belőlem eredtél,
mint az ág a fából,
hullasz egyszer, és a
kertész felnyalábol.

 Összekötöz minden
hullott, száraz gallyat,
és az erdő némán
csak miértünk jajgat.

 Együtt vet majd minket
parázsra, hogy égjen,
égjen el az erdő,
semmivé, egészen!